A rovat 2. részében utánajárunk, hol vannak problémák Setien rendszerében.

Ahogy egyértelműen dícsérni, úgy szidni sem lehet Quique Setien munkáját, de a negatívumok terén is akadnak figyelemre méltó momentumok.

Antoine Griezmann játéka továbbra sem okoz túl sok örömet a szurkolóknak. A francia az összjátékba nem tud konstruktívan belépni, a helyzetei elenyésző mértékét értékesíti és Messivel sem igazán működik a játékkapcsolata. Persze a fentiek javarészt arra vezethetők vissza, hogy a gall támadó idegen poszton vesztegel a szezon eleje óta, és a játéka színvonalán ez meg is látszik. Védekezésben egyébként átlagon felüli egy támadóhoz képest, így a letámadásban is kiválóan hasznos lehetne, de erre eddig kevés példát láttunk.

Setien tán túl könnyű kézzel engedte el Carles Perezt és Abel Ruizt is a télen, mondván hogy nem számít a játékukra.  Ezzel, és Suarez sérülésével jelenleg klasszikus centere nincs a csapatnak, amit szóvá is tett az edző, aki először Dembele felépülésében, majd amikor ez meghiúsult, akkor mostanában egy igazolásban bízik. Perez és Ruiz közül legalább az egyiket itt lehetett volna tartani, amíg nincs centerigazolása a Barçának.

Sok a kapott gól a Setien érában. Ez több okra visszavezethető porbléma, kezdve a védők gyenge fomájától, az új elképzelések beérési idején át egészen a labdavesztések számának növekedéséig.

A fenti okok egyenkét sem könnyen kezelhetők,és akkor még szóba sem került a keret és a vezetőség közötti surlódás és annak feloldása, ami bár nem Setien feladata, de az ő munkájára is komoly hatással lehet.